|
Sajnos továbbra is képtelen vagyok - vagyis inkább képetlen - ezért most már kénytelen-kelletlen felteszem, egyelõre képek nélkül a legutóbbi nyílt verseny krónikáját:
Wanted...
A Sirályok után végre a Szarkák is költöttek. Elõször is új nevet maguknak, másodszor pedig egy impozáns versenyt a SOTE Balassa Kollégiumának éttermébe. Új idõmérõ zene, új formátumú érmek és oklevelek, díjkéntnt finom csokik, továbbá mûködõ büfé, tévé az elõcsarnokban - szóval teljes komfort. Ennek megfelelõen szép számú, egész pontosan 31 nevezõvel kezdõdött a játék, a budenzes "kölykök" ismét lemerészkedtek a nagyok közé, továbbá hat újonc versenyzõ, köztük két leányzó is próbát tett, õk valamennyien végül az alsó ágon vívtak lelkes és kemény csatákat a minél jobb helyekért, és senki nem is vallott szégyent. Az alapszakasz után egyedül Szélesi Zsolt kiesése jelentett meglepetést. Ami ennek körülményeit illeti: az biztos, hogy nagyon bosszantó úgy kiesni, hogy az ember érzi, hogy az ellenfelét segítették, de. egy klubon belül vagy nemzetközi meccseken egy nemzeti csapaton belül számtalanszor elõfordul az ilyen jellegû segítség, vagy ha családi kötelék van két versenyzõ közt, akkor is. Ez, bár nem kimondottan sportszerû, de nem lehet ellene mit tenni - most nem az utólagos eredmény-módosítgatásokra gondolok, amit pl. az oroszok csináltak 3 éve a Bp Openen. Mindenkinek joga van úgy játszani, ahogy akar, mint ahogy számolgatás esetén saját érdekbõl is néha érdemes kikapni. Volt már ilyenre példa nálunk is. A mostani esetnél végül is 2 pont volt a különbség a két versenyzõ között, tehát ha Zsolti nem szúr el még egy meccset, azonos pontszámmal egymás elleni eredménnyel még mindig õ lett volna a jobb. Amúgy meg az ilyesmi dolgok egyszer így, egyszer úgy sülnek el, nem is mindig éri meg a kockázatot. Szerencse, hogy nem életek és sorsok dõlnek el ilyenkor, különben meg lesz még verseny, lehet javítani. Na , ennyit a privát véleményrõl. A középdöntõ heroikus csatát hozott, ahol a fiatalok igencsak feladták a leckét a többségnek. Szilasi II. Tamás a csoportgyõzelem után az 5, Szabó Máté a 6. helyen zárt, Létay Gáspár, a legígéretesebb kölyök versenyzõ pedig már korábban is sejtett ügyes játékkal riogatva a menõket - s most tõle még nem látott állóképességgel harcolva - 11. lett a 21-bõl. Az élen amúgy Nagy B., Regula G., Szilasi T., Létay D. volt a sorrend, Papp Magor viszont meglepetésre csak a 8. helyen "kullogott", aminek elõbb Bobák Laci, késõbb Nagy Bálint nagyon nem örültek. A nyolcaddöntõkben Naszádi Andrást Csír (Cserháti Zoli) lepte meg, Szilasi II. Tamás pedigBurger King Kupa után ismét nem bírt Bartucz Péterrel. Így is két fiatal jutott a legjobb nyolc közé, akik közül Szabó Máté 6. helyévela junior ranglista élére ugrott - 5 év után elõször leszorítva onnan Schüszler Tamást. (Máté a felnõttek közt is már a 9. helyen áll, további méltatás helyett pedig lsd. a Burger King kupa beszámolóját.) A negyeddöntõk legádázabb "testvérharcát" Nagy Bálint és Papp Magor voltak kénytelen megvívni. Végig egy gól különbségû meccsek, parázs hangulat jellemezte az összecsapást, melyen a döntõ hirtelen-halálban Magornak jött ki a lépés. Az elõdöntõk ennél -sajnos - simábbak voltak, így Papp-Regula finálé és Szilasi-Létay bronzmeccsek, tehát Orczy Szarkák- Budenz Hybernátorok párviadalok zárták a versenyt. A hagyományok nem szakadtak meg, Gergõt megint nem sikerült megfognia Magornak, az elnök pedig 2001 óta hetedik bronzmeccsén hetedszer is megszerezte az áhított érmet. Ami viszont ennél is örömtelibb, hogy jó hangulatú és jól szervezett versenyt sikerült összehoznia az Orczy Klubnak és hogy az új generáció egyre erõteljesebb játékot produkál. Minden eddiginél nagyobb harc várható az EB kiküldetésért! 1.
Regula Gergely (Budenz Hybernátor) |