A Regula-regula (folytatásos regény)

A cím magyarázataként ( illetve ahelyett) elfogultságot kell bejelentenem magam ellen.
Ugyanis most megint ajnározni fogok egy játékost, akit több mint 5 éve ismerek,
azóta látom (és szenvedem) töretlen fejlõdését, amit már akkor vízionáltam, mikor elsõ
barátságos meccsünkön 7:0-ra gyõztem ellene, aki ráadásul klubtársam is, sõt mumusom
is lehetne... de annál sokkal "jobb-ban" vagyunk. (Számomra egyelõre EGY sovány vigasz
maradt, hogy 2001 szeptembere óta, mikor Gergõ az elsõ hazai felnõtt versenyét nyerte,
tehát 3 éve rájátszásban hazai ranglistaversenyen egyedül én voltam képes legyõzni -
összesen 4-szer a tizenvalahányból. Utoljára ez is tavaly decemberben fordult elõ, azóta
itthon nem talált legyõzõre és ez a legutóbbi MACSOSZ Kupán sem volt másképp.) Tehát
vállalom és fenntartom azon véleményemet, hogy Regula Gergõ a jelenlegi magyar
asztalihoki-sport (mert ez már az) legkiemelkedõbb egyénisége, akire még a vendégkönyv
kis piszkálódó megjegyzései sem (vagy serkentõleg) hatnak. S azt is tudom, és örülök neki,
hogy ez a tény a többi játékosokat is inkább motiválja - … hátha... egyszer… pont én… mert
érzem, hogy a többségünkben még több van az eddigieknél. Afelõl pedig sosem volt/lesz
kételyem, s tán ez a legfontosabb, hogy mindezen versengés vagy inkább játék mindvégig
a sportszerûség határain belül zajlik majd, baráti légkörben, jó hangulatban, a kezdõ
játékosok segítésével, bevonásával, a nálunk jobb játékosok tudásának elismerésével,
a peches mozzanatok elviselésével - mint eddig...

Több téren is hozott újat a MACSOSZ Kupa a magyar asztalihokizás történetében. Soha nem volt még 3 napos versenyünk, soha nem kerültünk magunk erejébõl 400 pont fölé a világranglista versenyeinek minõsítésekor és soha nem voltak még skandinávok és ukránok magyar versenyen.

Az elsõ napi gyerekverseny némi csalódással indult, a tavalyi 45 fõhöz képest most csak 17-en jöttek el, pedig õszi szünet volt, impozáns helyszínen játszhattunk a Récsei Centerben, volt propaganda, média-érdeklõdés és rengeteg ajándék is gazdára várt. A junioroknál igazi csatára nem is került sor, Schüszler Tamás hozta a kötelezõt és megõrizte 2000 óta tartó veretlenségét, igaz, a Kontyfa DSE versenyzõi ezt a junior versenyt most kihagyták és Vágó Frenki is beteget jelentett. Nem is volt hát, csak 85 pont a maximum, ami Süszinek szinte semmire sem jó, és mert a nyílt versenyre megint nem jött el, igencsak távol került a rigai VB-szerepléstõl, persze van még egy kis idõ pótolni.

A juniorok versenye

A picik versengése feledtette a csekély létszámot, hatalmas küzdelem, olykor sírás vagy féktelen öröm jellemezte a hangulatot. Bár az újonc versenyzõk sem hagyták magukat, az elsõ négy közé "rutinos" versenyzõk kerültek (pl. a 7 éves Létay Pongi) - a rutin itt a korábbi versenyeken való részvételre vonatkozik. A két 9 éves tehetség, a székesfehérvári Vincze Péter és a budenzes Létay Gáspár két meccse a döntõben már-már a felnõtt meccsek izgalmát és megoldásait hozta, végül Gáspár egyetlen góllal bizonyult jobbnak és szerezte meg a gyõzelmet.	A döntõ	A harmadik helyen a már említett Létay Pongrác végzett, aki mindkettõjüktõl vett el pontot és megelõzte a 10 éves Kiss Marcit is, aki két éves kihagyás után biztató játékkal tért vissza. Említést érdemel még Peti öccse, Vincze Gergõ, aki 5 gyõzelemmel a 6. helyen végzett, és mindezt 5 és fél évesen, élete elsõ versenyén tette, úgy, hogy a plexiket mindig le kellett szedni az õ oldalán, hogy legalább belásson a pályára, ha már alig éri fel az asztalt.
	Gratulálunk még egyszer minden palántának és köszönjük a segítséget a szervezésben Makarevitz Zolinak, Papp Magornak, Szilasi Tamásnak és a fotókat Salamon Dórának.	A jövõ emberei

A második napra "amatõr " kupát hirdettünk, de csocsóverseny résztvevõi alig vállalkoztak a versenyzésre. Ugyanakkor nagy érdeklõdéssel és tetszéssel fogadták az asztalihokit, sõt, mondhatnám elismeréssel is, ami korábban kevésbé volt jellemzõ rájuk. Így aztán néhányan az ukrán mûvészeket teszteltük, Dima Kudritskiy (zongoramûvész - de tényleg) már itt is veszélyesnek tûnt, Jevgenyij Yuhnitsa (költõ - ez komoly) már nem annyira, viszont mindketten szimpatikusak voltak.

Másnap aztán következett a hab a tortán. 26 résztvevõvel két csoportban indultunk a nagy menetnek. A nagy izgalommal várt finn Kimmo Sirviö és svéd Thomas Biro elég hamar a tabellák végére kerültek, végül is õk csak hobbyból játszottak asztalihokit és érezhetõen azt is régen, de ígéretet tettek a gyakorlásra és a késõbbiekben való részvételre is. Majd kiderül, mennyi volt ebbõl az udvariasság.

....... .y........

A nemzetközi mezõnyt igazából a dán Bjarne Axelsen és a már említett két ukrán játékos biztosította, s bár a ranglistán a magyar élmezõny mögött találhatóak, kissé megtréfáltak minket. Mondjuk nem Jevgenyij, õ végig a tanulásnak szentelte a versenyt, sportszerûen gratulált minden szép, kidolgozott, kapujában landoló gólhoz és minden ellenfelével lefényképeztette magát, reméljük ezeket a képeket is hamarosan meglátjuk. Bjarne egy számunkra még nem ismert, lassítós, kicsit idegesítõ stílussal jutott el a 4. helyig, Dima ennél sokkal változatosabban és rámenõsebben játszva lett megérdemelten bronzérmes. Derekasan helyt álltak hazai újonc versenyzõink, Czakó Marci és Gergõ valamint Szilasi 2 Tamás is, viszont sajnos nem jöttek el olyan válogatott aspiránsok, mint Kiss Tamás, Nógrádi Attila, Illés Zoltán vagy Rébay Gergõ, akik így már csak csoda folytán lehetnek ott Rigában, akkora a pontszámbéli lemaradásuk.

..............

Az alapszakasz papírforma szerinti alakulása után a középdöntõ legkiütésesebb gyõzelmét akaratlanul ugyan, mert be se jutott a középdöntõbe, de Jáger "Széktörõ" Rezsõ aratta felettem a kb. 100 kg-os súlycsoportban, bár utólag átgondolva valószínûleg jobban is reagálhattam volna
kedvenc vasalószékem halálára.

2002-2004

Szóval nem jött össze a magamtól elvárt 8 közé kerülés, ahol így Nagy B.-Kudritsky, Szilasi-Makarevitz, Regula-Papp, Axelsen-Naszádi párok alakultak, melyekbõl leghamarabb Szilasi Tomi jutott tovább. 3:0-ra nyert Makarevitz Zoli ellen, aki azért most is jelezte, hogy nem elégszik meg a múltkori junior VB-s szerepléssel, hanem a felnõtt mezõnyben is ott szeretne lenni a világbajnokságon. Ha továbbra is mindig bejut a 8 közé, ez meg is lesz neki. Naszádi András elsõ meccsét magabiztos 3:0-ával hozta, aztán 3 vereséggel kiesett Axelsennel szemben, akivel már Frankfurtban is találkoztak és sajnos ott is kétszer a dán nyert, talán ennek emléke kísértett. Regula Gergõ Papp Magoron verekedte keresztül magát 3:1-gyel, némi szerencséje is volt a meccsek alatt, de hát ebben a játékban ez is kell. A legfeszültebb negyeddöntõt Nagy Bálint és Kudritskij vívták, sajnos 2:1-s vezetése után Bálint is görcsösen kezdett játszani, így az idegek harcában az ukrán kerekedett felül. Õ azonban az elõdöntõben Gergõ gyors és pontos játékára már nem tudott felelni, 3:1-gyel került a bronz-fináléba, s ekkor drukkolhattunk együtt Szilasinak, aki 2:2-es játszma és 2:2-es mérkõzés állásnál nagyon rutinosan kivárta, hogy Axelsen 30 mp-vel a vége elõtt óriási, a túlsó palánkról visszapattanó öngólt lõjön, úgyhogy jöhetett a magyar döntõ! Rövid átrendezés után - hogy minél több nézõ láthassa a küzdelmet - viszonylag egyértelmû mérkõzéseken osztották el az érmeket a fiúk, tehát megint Regula Gergõ regulázott (újabb 3:1), a többiekre nem jut eszembe szóvicc…

A díjakat a Magyar Csocsó Szövetség elnöke, Sárosi Péter adta át, akinek szintén tetszett versenyünk, csakúgy mint dán barátunknak, aki hazája szövetségének is elnöke és mellesleg benne van a nemzetközi szövetséget (ITHF) éppen alapító bizottságban. Maximálisan elégedett volt a szervezéssel, a teljeskörû díjazással, és ahogy mondta, simán el tudna képzelni egy magyar versenyt az Euroliga sorozatban, sõt, komolyabb szinten is… Most mondjam, hogy kicsit ezért is próbáltuk itt és így szervezni ezt a versenyt ?! (Bjarnének egyedül a piros pályáink nem tetszettek, de azok nekünk se, a középdöntõben le is cseréltük õket. Tulajdonképpen már csak ezt az egy - legfõbb - kérdést kell megoldani, hogy hogyan biztosíthatnánk minél több jó minõségû pályát a versenyeinkre…)

Végezetül a szponzorok is megérdemlik, hogy megköszönjük nekik a segítséget, a McDonald's Keleti pu-nak és az Aréna Biliárdnak a bónokat, a Toldi mozinak a jegyeket, a Jégkorszak Játszóháznak a kedvezményt, a Budenz Iskolának és a Wesselényi Sportalapítványnak a szervezés lehetõségét, a MACSOSZ-nak a helyszínt és a türelmet. Idén több nyílt verseny nem lesz itthon, de külföldön még tart a szezon és a tavasz is sokat (sok nehezet) ígér.

Legyünk ügyesek!