Öröm és üröm... részletes eredmények és fotók

Teljesítette az előzetes (elnökségi) elvárásokat a magyar EB csapat, már ami az összteljesítményt illeti, de mégsem jöttünk haza maradéktalanul boldogan.

Nézzük először a pozitívumokat: női csapatunk megszerezte az áhított bronzérmet, és ez akkor is örömteli, ha több ország nem indította el csapatát. Azért a tudásbeli különbség igen jelentős volt minden egyes helyezett csapat közt, a mieinknél Soltész Evelin és Kárpáti Enikő szereztek bravúrpontokat, de Kapuvári Patrícia és Szabó Viki is hozták a hozható meccseket. A lányoknál a 17 fős egyéniben is Evelin volt a legjobb - 11. - itt amúgy orosz, cseh, finn fölény dominált és a lettek is még előrébb tartanak nálunk.

A mieink másik bronzérmét a kölyök kategóriában Létay Gáspár nyerte és mögötte a többi versenyzőink is jól helyt álltak, a legjobb 8-ba került és végül 6. lett Borsányi Péter, 7. pedig Erdősi Bóta Bence. A mezőny legfiatalabb versenyzője, Létay Pongi 9. míg Kende Marci 13. lett, viszont a legnagyobb skalp neki jutott, az ezüstérmes szlovák Sykorát verte okos játékkal az alapszakaszban. S noha elsősorban örülni kéne annak, hogy a legkisebbek is külön kategóriában versenyezhettek, amire most először volt példa világversenyen, azért a körülmények furcsaságáról is ejtenék néhány szót.

Kezdetben vala az ötlet(ünk), hogy a kisebbeknek adassék meg az esély a sikerre. Több éves tapasztalat alapján 8-9 évesen már egész érett és technikás játékra képesek a gyerekek, úgy 12-13 éves kor felett a tehetségesebbek és kitartóbbak pedig már elérhetnek arra a szintre, ahol a felnőtt középmezőny (vagy a magyar élmezőny) is található. A szlovák honlapon is ennek megfelelően kezdetben 1994 volt feltüntetve, mint korhatár. Ám, kb 2 hónappal az EB előtt mindezt 1993-ra módosították, s ezáltal az egyik legígéretesebb szlovák versenyző, Jan Sykora így már befért a keretbe. Ez még a mi toleranciánkba is befért volna, de hogy a verseny után derüljön ki, hogy a győztes, szintén szlovák Martin Vépy 1992-es születésű, mert 92-esek is indulhattak volna - hát ez már elég érdekes, ha enyhén akarok fogalmazni... Szilasi 2 Tamás és Evelin is indulhattak volna, nem is esélytelenül és az észt juniorok se néztek ki többnek 14 évesnél, mondom ezt annak tudatában, hogy így Gáspár érmére is kevesebb sansz lett volna, ugyanakkor az eredeti korhatár szerint ugyanez az érem fényesebben is csilloghatna. És akkor már-már én érzem kínosan magam, ha elmesélem, hogy a házigazdák az eredeti időbeosztásokat az utolsó pillanatban úgy cserélgették, hogy a női egyéni másnapra kiírt versenyét elkezdték a kölyök verseny és a nyílt egyéni alatt, minek következtében a lett kislány nem tudta lejátszani az elődöntőjét - így kapott megosztott bronzot Gáspárral, és így vált biztossá a szlovák kölyök döntő. A finn Tarja Lindberg is feladni kényszerült a B csoportot a női verseny érdekében, ami pedig az orosz Belavina kedvéért és győzelméért került előbbre - egy egész nappal... No comment...

Amúgy kronológiailag 0. nappal indult az esemény, amikor is a regisztráció és egy hosszadalmas és meglehetősen nívótlan megnyitó után a szlovák specialitás, a teljesen véletlenszerű sorsolással rendezett "sprint" került lebonyolításra. Hát... ha még nem éreztünk eddig kaotikusnak versenyt, akkor most sikerült... ennél sokkal több szót nem is érdemes erre vesztegetni, győzött a lett Atis Silis, a mieink nem értek el értékelhető eredményt, de nem is nagyon akartak... viszont az első benyomásaink már kialakultak és a továbbiak nem értek meglepetésként minket az egész rendezvénnyel kapcsolatban.

Az első nap fő eseménye, a nyílt egyéni verseny nagy meglepetést nem hozott, a mieink közül Regula Gergő bravúrosan bejutott az elit csoportba - ami 36 fővel és több mint 30 meccsel embertpróbáló volt - és 33. helyen végzett. Kevesen múlt hogy Nagy Bálint is ide kerüljön, de ő jó kezdés és az oroszok legyőzése után az utolsó meccseken fontos pontokat vesztett verhető ellenfelek ellen, így ő is a B csoportba került Papp Magor, Létay Dániel és Szilasi Tamás társaságában. Itt nagyjából a lélektannak megfelelően zajlott a menet, Bálint (53.) csalódottan már nem volt annyira motívált, Szilasi Tomi (64.) is elfáradt, Papp Magor viszont szokásához híven felpörgött a csoport 6.helyére, ami negyeddöntőt ért és végül 43 lett, Létay Dániel pedig folytatva a menőket átívelős gólokkal meglepő sorozatát a 49. helyen végzett, ami eddigi legjobb eredményének számít. A C csoportban Cserháti Zoli és Szabó Máté igyekeztek odatenni magukat, Csír meg is szerezte a csoport 3. helyét (összesítésben 69.) Máténak pedig egy árva pontocskán múlt a rájátszás, végső helyezése így a 74-ik. Naszádi András, Bobák Laci és Szilasi II Tomi most kevésbé voltak formában, de legalább a D csoportot minden magyar versenyző elkerülte... Meg a megfázást is, mert azt még nem is meséltem, hogy egy igazi jégcsarnok hokipályáján volt felállítva a sok mini-aréna, ami látványos és jó ötlet, de a csarnokban a 15 fok körüli hőmérséklet nem kedvezett sem az egyébként sem kezelt, s emiatt roppant lassú, tapadós asztaloknak, sem a versenyzők kezének, ízületeinek. Az egyéni versenyt egyébként a papírformának megfelelően a maga 19 évével matuzsálemnek számító orosz Zaharov nyerte a junior korú cseh Lukas Turon előtt, mindketten két irtó erős lett junior - Caics és Silis - ellen kerültek a döntőbe. Ha így nézzük, akkor a 40 felé közelítő finn "Hobo" - a 7. helyezett Janne Kokko volt a verseny üdvöskéje... (A mindig jó kedvű Janne és párja Tarja egyébként közvetlenül a z EB előtt a vendégeink voltak, prof. Altmann Laci biztosította kosztot és a kvártélyt, a szövetség pedig a rengeteg játéklehetőséget, amelyeken mindenki fejlesztgethette tudását. Reményeink szerint a következő Budapest Openen is részt vesznek.)

A második napon rendezték a már említett női csapatversenyt, továbbá a férfi csapatküzdelmeket, a veteránok és a juniorok versenyét. A lányoknál mint már említettük, nem forgott veszélyben a cseh siker, veteránjaink (Szabó Z. Altmann L., Szilasi J.) a végére elfáradtak a sok rájátszásban és egyre hátrébb küzdötték magukat, viszont a Plesák - Zajcev döntő kifejezetten érdekes és színvonalas volt. A hatalmas cseh medve a kicsit egysíkú, de roppant dinamikus stílusával végül bedarálta a feleakkora kis oroszt. A juniorok 24 fős mezőnyében Zaharov nélkül Caics, Turon, Hvizd, Hubacek lett a sorrend, a mieink közül Szabó Máté 14. lett, Szilasi Tomi kicsit formán kívül 19., míg Gáspárnak és Evelinnek még túl nagy falat volt ez a mezőny - viszont még van 4-5 évük ebben a kategóriában.

És akkor a csapat: az előző napi teljesítmény alapján bizakodva vártuk a kategóriát, melynek kezdetekor megint a diplomácia került előtérbe. Végül sikerült elintézni, hogy az ukrán csapatból kimaradó Dima Kudritckij ne indulhasson a Team International-ben, ahol ezáltal Janne Kokko maradt az egyetlen , de továbbra is szinte verhetetlen ellenfél. Így sem volt kérdéses csapatunk győzelme, mint ahogy a foghíjas svéd csapatot is biztosan vertük. Papíron mindenképpen jól mutat: Magyarország-Svédország 16:5... Igen emelkedett hangulatú meccsen vertük Szlovéniát is, az imponáló eredmény mögött valóban jó csapatteljesítmény állt (17:5) Az oroszoktól elszenvedett papírforma szerinti, de csak egy számjegyű 16:7-es vereség miatt még senki sem bánkódott, ám ezután következett a házigazdák elleni ki-ki meccs. Az elsődleges cél az lett volna, hogy ne a 6. helyről várjuk a rájátszást, mert a lettek ellen nem lett volna esélyünk, de a szlovákok és az ukránok is így számolgattak. A presztízsmeccsen sajnos a második kör után már 5 pont volt a hátrányunk, görcsölt a csapat és két játékosunk is betlizett (Létay, Nagy B.), így lett 16:8 oda. A középdöntőben sima vereség a csehektől (0:23) és a lettektől (3:20), sima győzelem Dánia felett (18:5) aztán a többi eredmények ismeretében 5-6 ponttal kellett volna vernünk az orosz iskolában edződő ukrán bácsikat (tényleg érdekesen néztek ki...), akik egyéni erdeményük tekintetében egy kicsit előttünk végeztek, mégha legjobbjuk nem is állt a csapat rendelkezésére. Megint görcs és egy kicsi realitás, 13:6-ra nyert az ellenfél, és így nem maradt esélyünk a 6.helynél jobbra. 18:4-re kaptunk ki a negyeddöntőben Lettországtól, a szlovákok meglepően simán verték Ukrajnát, a legvégén az előzetes várakozásnak megfelelően orosz-cseh döntő zárta a napot. És ahogy a VB-n is, az esélyesebbnek tartott és elbizakodott oroszok egyetlen ponttal megint alulmaradtak a most Jan Suchy által vezérelt csehek ellen... Ennek megint örültünk!

Még magunkra visszatérve egy kicsit: elkeseredésre nincs ok, a szlovák, ukrán - továbbá német, svájci, amerikai, kanadai szint azért továbbra is elérhető, sőt előzhető, azért ebben a nagyon gyors, 5 perceken és millimétereken múló sportban bármi megtörténhet, és egyszer biztos nekünk fog jól kijönni a lépés...

Az eredményhirdetések utáni záróbankett - na, az nem volt, minő meglepetés, szóval nem is számítottunk rá... Néhányan azért elbulizgattak a helyi éjszakában a rengeteg érmet bekaszáló csehek társaságában. Összességében ez az EB sajnos nem nagyon váltotta be a nemzetközi szinten hozzá fűzött várakozásokat, pedig a távolmaradó skandinávok egy jó rendezéssel meggyőzhetők lehettek volna. A közel 200 résztvevő még így is a sportág fejlődését, népszerűsödését igazolta, amelyhez hamarosan mi is hozzájárulhatunk a következő világverseny rendezésével. részletes eredmények és fotók

Létay Dániel